Hegyközpályi Polgármesteri Hivatal
Vissza:HomeÖn itt van:TORTENELEM
Válasszon nyelvet  
Jud.Bihor Str. Livezilor, nr.32, 417235 Com.Diosig telefon 0259 350198,   fax 0259 350196 primaria.diosig@cjbihor.ro
 
 
 
 
 
 
        Consultare

     Taxe şi impozite

         ON - LINE

 

     Comuna noastra

 

 

     e-Formulare

 

   Comunicate de Presa

Consultare Taxe şi impozite ON - LINE

Comuna noastra

Proiect

Comunicate de Presa

 

BIHARDIÓSZEG TÖRTÉNELEM

 

 

A község neve először 1332-37 között a pápai jegyzékben szerepel. Első birtokosa a Gutkeled család Dorogi ága volt. A dobi Dorogiaknak váruk volt itt, mely a mai református templom helyén állt. A Zólyomi családnak is volt itt birtoka. 1551-ben Fráter György püspök és Ferdinánd király között itt írták alá azt az egyezményt, amely előírta János király birodalmának átadását a Habsburg-családnak. A XVI. században a Forgách és a Makó család kezén van. Az 1800-as évek elején Sternberg Ádám, majd gróf Zichy Ferenc volt itt a földesúr. Utóbbi közreműködésével alakult meg itt 1870-ben a magyar királyi vincellériskola. 1795-ben nyomdája is volt Diószegnek. A község határában valamikor több falu is létezett, melyek az idők folyamán elpusztultak.

A Diószeg név a néphagyomány és a tudományos névmagyarázat szerint egy diófával benőtt szegre, szögletre utal, melyet a település 1608- és 1691-ből származó pecsétjei is alátámasztanak. Első okleveles említése (Gyozyk) 1278-ból való, első birtokosai (Gutkeled nembeli Dorog fiak) és a szomszédos hajdanvolt Egyed-i Mindenszentek monostora kapcsán. Székelyhíddal együtt birtokközpont volt, így korán mezővárossá vált (ezt szőlőhegyének is köszönhette, mely már a XVI. sz.-ban is értékes volt). Hívták még Ér-Diószegnek, Mező-Diószegnek; a Bihardiószeg nevet 1910-ben kapta. Román neve 1925-től Diosig.

Az albisi Zólyomy család 1393-tól bírta, illetve házassági kapcsolatai révén Pöstyényi Gergely, a Varkucs cs., a ghymesi Forgács cs. gácsi vonala (rajtuk keresztül a Gyulaffy, zerdahelyi Imreffy, Sennyei cs.), valamint mások (Bajomy cs., Makó cs, Lónyay cs. stb.). Zólyomy Dávid indította el Diószegen 1630-ban a református egyházban máig élő légációt. A nagyhatalmú Rákóczy család 1633-1660 közt bírta Diószeget, ami Erdély peremvidékének jelentős települése volt (kiváltságlevelek Báthory Gábortól – 1609, Bethlen Gábortól – 1614, a két Rákóczy Györgytől – 1638 és 1652, I. Apaffy Mihálytól – 1670, külön említve a szultánok által Báthorynak, Bethlennek adott athnámékban). Házasság révén Gavrila ş Movilă, z álogban pedig Constantin Şerban menek ült román vajdák is bírták Diószeget. Fráter György 1551-ben itt tárgyalt V. Ferdinánd császár követeivel Erdély átadásáról; 1604 okt. 15-én, a hagyomány szerint a Nyúzó-völgyben, vívta Bocskay István első győztes csatáját a németekkel; 1611 nyarán Nagy András hajdúi itt verték meg a Forgács-párti végvári hadakat, megmentve Báthory Gábor trónját; 1658-ban tatár, majd 1660-ban török dúlja meg (ekkor született Asszonysziget mondánkat Lengyel Dénes közölte és Beke György dolgozta fel Gólyaláb c. kisregényében). A nagyvezér és az erdélyi fiskus kiváltságos birtoka 1660-1686 közt, ezért 1692-ben a megye második legnagyobb települése (Debrecen vetélytársa ekkor). A nagyvezér engedélyével Thököly Imre szinte hazajárt ide, ami gazdaságilag nem tett jót a településnek. Itt egyesült I. Apaffy, Thököly és a váradi pasa serege 1681-ben. Elismert református scholája később a Debreceni Kollégium fíliája lett.

Várad felszabadítása után rendre a szepesi kamara, Heisler Donath, gr. Grünsfeld Franz Johann, Breuner Miksa Diószeg birtokosai. Az itt letelepült nagyszámú kuruc miatt sok diószegi vett részt a hegyaljai felkelésben, majd a Rákóczy-szabadságharc Tarpa után második tűzfészke lett (kisebb kuruc-labanc csetepaték voltak itt 1703-, 1704-, 1709-ben). A XVIII. sz.-ot a társadalmi sokszinűség jellemezte: megjelentek a céhek (szabók és csizmadiák – 1714, szűcsök – 1733, görög kereskedő társaság – 1735), fajsúlyossá válik a románság, betelepítésekkel szaporodik a magyarság is, különválik a nemesi és jobbágyi közösségek önirányítása (1740), önállósul a szőlőhegyi bíráskodás, és minderre rájön a Dietrichstein cs. pallosjoga. Promontoriumaink már elismertek, dohánytermesztésünk országos hírű ekkor, halainkat Bécsben is ették. Örökösödés útján került a Sternberg cs. tulajdonába (1783), majd ezektől vette meg a Gr. Zichy család oroszvári ágának egy tagja (1810).

Az 1848-49. szabadságharcban sokan vettek részt katonaként (híres 48-asok: jankafalvi Csizmadia József, Kiss Pál honvédtábornok). A jobbágyfelszabadítás után nagy gazdasági-szociális fejlődésnek vagyunk tanúi: a Zichy uradalom modernizált termelése (mintagazdaság, országos hírű mintaszőlő és pincészet, cognac-gyár stb.), a betelepülő zsidóság, a Vincellérképezde (1870), céhekből átalakult Ipartestület, a nemesi kiváltságok eltörlése stb. hozzájárultak a gyors polgárosodáshoz is. A filoxéra-vész hatalmas károkat tett szőlőinkben, de 1908-ra ennek már nyoma sem volt.

A XX. sz. viharai (két világháború, határmódosítások, ki-betelepítések – 1927, 1940, 1945, 1920-as agrárreform – Zichy uradalom felszámolása, majd az 1945-ös agrárreform és a kollektivizálás-kommunizmus és végül az 1989 utáni elhúzódó tranzíció) alaposan megviselték településünk gazdasági-szociális teherbíró képességét.

Községünk sokszinüségét (Jankafalvával) ma három nemzetiség (magyar, román, rroma) és öt vallás (6 egyházközség, 8 templom és imaház, 9 temető) biztosítja. Legrégibb vallás a római katolikus, mely a reformáció idején teljesen megszünt, újraszervezték 1725-ben, kápolnájuk a kastélyban volt 1930-ig, 1938-tól van önálló templomuk. A legnépesebb vallás a református. Mai templomuk 1604-ben épült, 1667-ben újraépült, 1795-ben és 1808-ban bővítették, mai formáját pedig 1864-ben nyerte el. Az ortodox vallásnak két temploma van: régebbi a Román faluban 1830-ból (a görögök értékes bibliájával), újabb az ún. Telepen 1935-ből. A baptista egyház 1888-tól van jelen (a három tekintélyes missziós központ egyike volt), imaházuk 1906-ban épült K-Európa akkor legnagyobbikaként.

Hírességeink arcképcsarnoka a következő: Diószegi Végh Mihály ref. püspök(XVII. sz.), Diószegi Bóné Mátyás műfordító(1622 – ?), Diószegi Kiss István ref. püspök (1635 –1698), Bóné András kuruc ezeres-kapitány (1657? – 1707), Kovács Meléciusz gör. kat. suffragans püspök (1707 – ?), Kis Pál honvédtábornok (1809 – 1867), Papp Zakariás románfalusi ortodox pap (1808 – 1901), Jankafalvi Csizmadia József az Ország Kortese (1831 –1896), Dobos Gábor betyár (1836 – ?), Szaniszló Albert mezőgazdasági egy. tanár (1844 – 1913), Kornya Mihály baptista hittérítő (1844 – 1917), Szabó Gy László orgonakészítő (1908 – 1985), Mikecs László néprajz kutató(1917 – 1944), Erdőháti Géza fényképész (1910 – 2003). Megfordult itt vándorszinészként Petőfi Sándor is (1843 nov.), valamint a Hessen-Homburg huszárezred katonájaként Simonyi József óbester és Széchenyi István (akkor még hadnagy).

Ez dióhéjban településünk gazdag múltja.

 
Utolsó oldalakat látogatott meg: